Ideológia

Az energiatest

1505Megtekintés
Szabad szemmel ugyan láthatatlan, de Szemjon Kirlián orosz villamosmérnök, már 1939-ben kifejlesztett egy módszert, amivel lefotózta az aurát. Más fizikusok, kutató csoportok az élőlényeket nagyfeszültségű térbe helyezték és így készítettek felvételeket a testeket körülvevő energiaterekről. A különleges fotókon így már látható az élőlényeket körülvevő energiaburok. A mai, legújabb foton kísérletek bizonyítják az anyagok és élőlények fénykibocsátását.
Kovács - Magyar András
Az iránytű egy láthatatlan mezőnek engedelmeskedik, és mindig észak felé mutat. Ezzel az energiamezők létezésének egyik legeklatánsabb példáját testesíti meg. A lét nem más, mint bonyolult rezgés és információk testet öltése az anyagban. Az egész világegyetem pulzál, és minden létező a saját egyedi frekvenciáján kelt rezgést. Ez a világegyetem egyik alapelve. A kvantumfizika egyöntetű ténynek fogadja el, hogy az anyag nem más, mint rezgés. Ha tovább vizsgáljuk, kiderül, hogy a legkisebb részecskék, még kisebb részecskékből, azok pedig hullámokból állnak. Az atommagokat megállás nélküli hullámok veszik körül.
 
Minden-minden örök mozgásban van, és folyamatosan rezeg. Nem hiába jegyezte meg Buddha: „Ami látható annak nincs formája, ami láthatatlan, annak van formája.”
 
Amit ellentmondásosnak hittek ebben a kijelentésben, azt a mai modern tudomány már igaznak vél. Szemünkkel tárgyakat látunk ugyan, de rezgéseket nem. Minden dolog látható aspektusát az energiamintázata adja.
 
Mindenkinek volt már olyan tapasztalata, hogy amikor belép valaki egy helyiségbe, megváltozik a levegő. Ha egy elgyötört ember érkezik, akkor sötét, hűvös hangulat uralkodik el a légkörben. Azért változott meg a szoba hangulata, mert az ember maga is rezgés. Mindegyikünk rendelkezik sugárzó és érzékelő képességgel, amely lehetővé teszi, hogy érzékeljük mások rezgéseit. Aki szeretetteljes, azt szeretetteljes rezgések veszik körül és azt sugározza ki. Aki rosszindulatú, sötét, az visszataszító rezgéseket küld mások felé.
 
Amikor az emberek jóra törekszenek, például ápolják magukat, odafigyelnek a megjelenésükre, táncolnak, békésen társalognak, akkor örömteli rezgéseket teremtenek, ezzel pedig elűzik az áporodott, rossz rezgéseket.
 
Az emberi fül a 15Hz-től 20 ezer Hz-ig terjedő tartományt érzékeli. Infra- és ultrahangokat valamint, ezen túli hangokat már nem.
 
A gondolatok, az érzések, az emberi szem számára láthatatlanok, mégis érezhető formákat öltenek. Amikor tökéletesek a hullámaink, energiamezőink, egészségesek vagyunk. Amikor természetesek vagyunk, a kisugárzásunk is harmonikus.
 
Warren J. Hamerman megmérte az emberi test szerves anyagának a frekvenciáját. Az emberi test olyan frekvenciát, hangot gerjeszt, amely 42 oktávval a zongora középső, C feletti hangjának a felel meg. Minden ember magában hordoz egy kis világegyetemet, amely egymást átfedő frekvenciákkal, kozmikus méretű szimfóniát hoz létre. Fontos felismerni a rezonancia jelenségét! A hangvilla is így rezonál. Egy elegáns matematikai egyenlettel nagy százalékban meg lehet ragadni a valóságot.

A matematika nem más, mint a fizikai törvények mennyiségi meghatározása
 
Régen a fizikusok a korabeli törvényeket ismerték, és azokat örökérvényűeknek tartván, nem eshetett szó a felülvizsgálatukról az új eredmények fényében.
 
Galileo Galilei 1564-1642-ben már a mozgó rendszerek relativitásával foglalkozott és a vonatkozási rendszerrel kapcsolatosan is felvetett valami hasonlót, mint később Maxwell. Tudta, hogy minden tudományos következtetés a fizikai megfigyelésekből ered. A vasreszelék határozott mintát rajzol a két mágneses pólus közé. Ez a mágneses erőtér látható képe. (Amennyiben a térben különböző magasságban helyezünk papírlapokon vasreszeléket, még különösebb látvány tárul elénk.)
 
A tudomány sajnálatosan könnyen elbánhatott az olyan fogalmakkal, amelyeket nem tudott láthatóvá tenni, mint például az éter. Éternek nevezték azt a láthatatlan közeget, amelyben a fény az űrben utazik.
 
James Clerk Maxwell (1831-1879) skót fizikus hívta életre az erőtér (mező vagy tér) fogalmát. Maxwell tulajdonképpen előfutára volt Einstein erőtérelméleteinek. Heinrich Hertz 1857-1894 a transzformációkról szóló elméleteit fektette le.
 
Albert Einstein relativitás-elmélete (1905), majd a Brownféle mozgáselmélet, a molekuláris dimenziókról szóló fénykvantum-elmélet megváltoztatták a mozgással, térrel, idővel kapcsolatos szemléletet. A tér és idő téridővé egyesült. Csak egy dolog volt abszolút, ez pedig a fény sebessége.
 
„Még akkor is örülök, hogy a kollégák az elméletemmel foglalkoznak, ha ezt annak reményében teszik, hogy esetleg megcáfolják” - mondta Albert Einstein. Pl.: Egy rendkívül gyors űrhajó utasa lassabban öregszik, mint a földi ikertestvére. Amikor egy test sebessége megközelíti a fénysebességet, az idő lelassul számára. Ha valaki túllépné a fénysebességet, a múltba kerülne. Azonban ez a relativitáselmélet szerint nem lehetséges. A tér és az idő nem szilárd, hanem képlékeny. Az idő abszolút! – ez volt a fizika szent és megkérdőjelezhetetlen tantétele. Einstein ellenben megmutatta, hogy ez nem igaz. Egyetlen állandó mennyiség van, a fény sebessége. Minden más ehhez az egyetemes állandóhoz igazodik: tér és idő egyaránt.
 
Maxwell hitt az éterelméletben, ami még az ógörögöktől származott. Eszerint, minden tér háromszor vagy négyszer telített éterrel. A fénynek illetve más sugárzó részecskéknek szüksége van valamiféle mozgási közegre. Ilyen közeget még nem látott, nem érzékelt senki, ennek ellenére léteznie kell.
 
Ildikó Kovács – Magyar and András Kovács - Magyar
Kovács–Magyar Ildikó és Kovács-Magyar András
 
 
Idő a kvantumfizikában
 
Az idő nem lehet tökéletesen meghatározott, de a kibocsátott jel sebességével elválaszthatatlan viszonyban van. Nem az idő vagy a tér állandó, hanem a fény sebessége. A relativitáselmélet olyan világban igaz, ahol nincsenek szilárd tárgyak. A tömeggel rendelkező testek, és a gravitáció esetére egy másik elméletet kellett alkotni.
 
Isaac Newton dolgozta ki háromszáz évvel ezelőtt a gravitáció elméletét, amely csak egy olyan területen érvényes, ahol a sebesség a fénynél sokkal kisebb, tehát mindennapi mozgásunk földi viszonyai közt máig használatos. A jövő talán egy újabb távlatot nyit majd a tudósok előtt, ha megvizsgálják, hogy a fénysebességnél is van gyorsabb valóság, ami nem más, mint a gondolat.
 
Amikor a sebesség a fénysebességhez közeledik, az idő relatívvá válik. A mozgó tárgyak törvényei sem a régi axiómák szerint működnek. Ha egy ember szabadesésben zuhan, nem érzi a saját súlyát. Az általános relativitáselmélet magában foglalja a gravitációt is.
 
Ezzel Albert Einstein a fizikusok által kidolgozott világegyetemre vonatkozó elméletek forradalmasítója lett. Ő két vonatkozási rendszert dolgozott ki: egyik, amely egy nyugalomban lévő gravitációs térhez kapcsolódik. Másik pedig egy egyenletesen gyorsuló, erőtér nélküli rendszer.
 
Az ekvivalencia-elv az új gravitációs elméletből következik. A tömeggel rendelkező testekből eredő fénysugarak frekvenciája csökken és ezért a spektrum vörös széle felé tolódik el.
 
Matematikában a Lorentz-transzformáció (Hendrik Antoon Lorentz holland fizikus), és a Hermann Minkowski tér-idő-matematika rendszere a három térvektorhoz felvette a negyedik idővektort. Téridőnek így négy összetevője van. A szilárdtestek nemcsak a szilárdtestekre hatnak, hanem a fényre is. Ahogy egy űrben haladó nagytömegű testre hat egy másik nagytömegű test, ugyanúgy hat a fényre is. Vagyis a gravitáció hat a fényre. Amikor a fény gravitációs téren halad át, a fénysugár energiája, a frekvenciája csökken, miközben nő a hullámhossza!
 
A Fourier mintáinak, függvényeinek, felismeréseinek, átütő erejét használja a korunk kvantumfizikája és az elektronika szinte minden ágazata.
 
Bolyai János: „A semmiből egy új, más világot teremtettem.”
 
Az euklideszi geometria törvényei nem érvényesek egy egyenletesen forgó rendszerben. Az elemekről szóló, tizenhárom kötetes könyve a kor ismeretei szerinti sík-matematikájáról íródott. Ez az elmélet a világban sokáig maradt fenn.
 
A babilóniaiakat a síkgeometria szakértőiként tartják számon. A háttérben azonban felvetődik jó néhány megválaszolatlan kérdés. Köztudott, hogy a maják, a babilóniaiak a bolygókat nem a naptól kifelé, hanem, a naprendszerben legtávolabbi bolygótól a nap irányába számolták. Tehát, már korábban is jelentős kozmológiai ismeretekkel bírtak. Ma a tudósok is elismerik, hogy az alexandriai könyvtárat szándékosan gyújtották fel az akkori emberek, hogy megsemmisítsék a korábbi bizonyítékokat.
 
Vajon az ókori népek tényleg síkban gondolkodtak, vagy csupán nekünk tanították így? Egy dolog azonban bizonyos, hogy három ember megváltoztatta az addigi geometriát. A magyar Bolyai János (1802–1860), a német Carl Friedrich Gauss (1777-1855), és az orosz Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij (1793-1856). Indirekt bizonyítási eljárásukkal új korszakot nyitottak a matematikában.
 
Kimutatták pl., hogy vannak olyan terek, ahol a háromszög belső szögeinek az összege nagyobb két derékszögnél (azaz nagyobb 180 foknál). Ez már nem az euklideszi geometria, hanem egy konzisztens és matematikailag érvényes rendszer. E rendszerek olyanok, mintha más világokra vonatkoznának. Eukleidész - egész matematikus nemzedékeket kétségbeejtő - ötödik axiómája természetesnek veszi, hogy a Föld lapos.
 
Egy ilyen világban az egyenesek valóban egyenesek, és a végtelenbe nyúlnak anélkül, hogy a legkisebb mértékben is elhajolnának. De a háromszög belső szögeinek az összege mindig nagyobb két derékszögnél, ha például elképzelünk egy földgömbön elhelyezkedő olyan háromszöget, amelynek egyik csúcsa az északi sarkon, másik kettő az egyenlítőn van.
 
Az egyenesek merőlegesek az egyenlítőre, plusz hozzá kell adnunk a két hosszúsági kör által bezárt szöget. Így kapjuk a harmadik szöget, ami már a két 900-hoz hozzáadva nagyobbat ad, mint 1800. Bolyai 1823-ban, 21 évesen rájött, hogy az euklidészi 5. axióma csak síkban érvényes és nem görbült terekben, s ezáltal a modern térgeometria tudományát új alapokra helyezte.
 
Az új geometria mentes volt az ellentmondásoktól és az akadályoktól. Akik az eukleidészi síkidomokra meghatározott gondolkodást e felfedezés óta is fenntartották az emberi elmében, azok ugyanakkor azt is elérték, hogy kizárják a távlatokban történő emberi gondolatok kiterjesztését. Így zárták be a dimenziók rabságába az emberi elmét.
 
Nézzünk meg most egy kísérletet a síkban történő gondolkodásunk határeseteire, pontosabban bezártságára vonatkozóan.
 
Pl.: Kérem, kösse össze a következő ábrán látható kilenc pontot négy egyenessel úgy, hogy a tollát ne emelje fel a papírról. (Megkérem a Kedves Olvasót arra, hogy csak néhány próbálkozást követően olvassa el a megoldást!)
 
9 pontos játék
 
Ez a következő: 3.-5.-7.-4.-1.— elhagyjuk az 1-es pont határát felfelé egy egységnyivel, kilépünk a belső négyzetből, elmegyünk a külső négyzet határáig, és onnan térünk vissza a 2.- 6.- hoz. Itt újra elhagyjuk a ponthatárokat (a belső négyzetet), kimegyünk a külső négyzetig, majd egy vízszintes vonallal térjünk vissza a 9.-8.- számokon keresztül a 7-hez. Összekötöttük a pontokat négy egyenessel, ráadásul anélkül, hogy a ceruzánkat felemeltük volna.
 
A példából is kitűnik mit jelent, ha határok közé zárjuk gondolatainkat. Esetünkben a megoldás csak a kilenc ponton túl lehetséges, azaz, ha átlépünk a belső négyzeten.
 
A mai iskolások jelentős része az euklideszi geometrián nő fel. Síkban gondolkodnak, úgy is mondhatjuk egysíkúan, hiszen erre tanították őket. (Az más kérdés, hogy a síkgeometriában Euklidész, Thálesz stb. tételei természetesen megállják a helyüket.)
 
A csak síkban való gondolkodás következménye viszont végzetes lehet. Ha az emberek mindig síkban látnak, mozognak, gondolkodnak, bennrekednek a lét két dimenziójában. Akik persze többsíkúan próbálnak gondolkodni, azokra néha komoly próbatételek várnak. Sokszor egyetemet végzett emberek élnek egysíkú tudatosságban, azaz szemellenzős világlátással.
 
A látható valóság függ a fény bizonyos hullámhosszától (spektrumától). A hallható valóság is egy szelet a körülöttünk lévő hangokból. A nem látható és nem hallható valóság is hullámtermészetű, működési szabályai hasonlóak az észlelhetőkéhez, csak egy más frekvenciatartományban vannak. Lényünket áthatják ezek az energiamezők is, de csak magasabb szintű mezőink segítségével vagyunk képesek kommunikálni ezekkel a terekkel. Az oktatásból eredő hiányosság, hogy az egyén dimenzionális gondolkodását az euklideszi síkmatematika modelljére korlátozzák.

Bolyai János 21 évesen írja apjának: „A semmiből egy új, más világot teremtettem.” Gauss és Lobacsevszkij is hasonló következtetésekre jutott.
 
BOLYAI JÁNOS – GÖRBÜLT TEREK
 
Geometriájukat nem-euklideszi geometriának nevezi a tudomány. Amint már említettük, a görbült terekben a háromszög szögeinek összege nem 180 fok. Itt a kör kerülete és átmérőjének aránya sem π. A körlap kerületének forgás közben össze kell húzódnia a centrifugális erő hatására.



Kovács-Magyar András irodájának elérhetősége:

Matrix Drops Kft.

H-1143 Budapest (XIV. kerület)
Tábornok u. 11/A. I. emelet
 
Tájékoztatást kaphat telefonon:
+36-1-251-4983
+36-1-222-3186
 
e-mail: info@matrixdrops.com