Ideológia

A háromdimenziós tenzor kilenc összetevője

2341Megtekintés
A sebesség, a gyorsulás és az erő olyan vektorok, melyeknek abszolút értékük és irányuk van. A tenzor viszont egy olyan változó, amely a vektor fogalmának kiterjesztésével jön létre. Egy háromdimenziós vektornak három összetevője van. Egy háromdimenziós tenzornak kilenc.
Kovács–Magyar Ildikó és Kovács–Magyar András
Négydimenziós térrel leírják a három tér + egy idő miatti görbületet. A tenzor neve: metrikus tenzor. Ez a távolság mérésére alkalmas az elgörbült térben.
 
Komoly vitákat kavar napjainkban a bennünket körülvevő világegyetem hatalmas térkiterjedése, alakja és jelene valamint ezen felismerések filozófiai következményei.
 
Max Planck (1858-1947) fizikus, Nagy Károly akadémikus szavaival élve „ajtót nyitott a kvantumok világára” így vált a kvantumelmélet kidolgozásának kulcsfigurájává.

George Friedrich Bernhard Riemann (1826-1866) hatévesen, szinte minden matematikai feladatot megoldott. Tízévesen már egyetemi tanárok oktatták. 14 évesen feltalálta az öröknaptárt. Majd létrehozott egy olyan összetett matematikai elméletet, amelyben az elemi törvényeket tekintette kiindulópontnak, és azokat a nagy általános „plénum”-ba – azaz a folytonosan kitöltött térbe - transzformálta. Ezen elképzelésével vált lehetővé az akkori általános matematikai nézetek áttörése.

Egy évszázaddal később erre alapul a fizikai tudományok forradalma. Reimann 1851-ben Gaussnak adta be doktori értekezését, melyben a komplex függvények voltak az általános elméletének alapjai. Tudta: ahhoz, hogy megértsük a fizikai világot, teljesen tisztában kell lennünk a tér fogalmával. Számára a tér a geometriát jelentette. Háromféle geometria lehetséges: euklideszi, hiperbolikus és elliptikus.
 
Riemann rájött, a térnek az a tulajdonsága, amelyet vizsgálni kell: a távolság (más szóval metrika). Olyan esetekre általánosította, amikor a felület nem sík. pl.: a Püthagoras tétel általánosítása: Riemann egy függvénnyel definiálta a pillanatnyi távolságot. Általában a tér görbületétől, sőt még pontonként változó görbület esetében is.
 
A feketelyuk, mint információs paradoxon
 
Egy feketelyuk közepében minden törvény érvényét veszti. Az idő megáll a világegyetem kezdőpontjában. Ha a teremtés filmjét visszapörgetnénk, látnánk, a világegyetem egy fehérlyukból származik, egy téridő szingularitásból.
 
Az anyagok ősei a protonok, elektronok, neutronok. A világegyetem eleinte nem volt átlátszó, hiszen a fotonsugárzás elnyelődött, majd újra kibocsátódott. A világegyetemben később - 300.000 év múlva - lett elég átlátszó ahhoz, hogy a fotonok egyenes vonalban haladhassanak.
 
Alan Harvey Guth amerikai fizikus és kozmológus professzor a mágneses monopólusokat vizsgálta. E részecskéknek, a szokásos mágnes két pólusával szemben csak egy pólusuk van. A fizikai elméletek szerint létezik ilyen, de a valóságban még nem találtak rá példát! Több ezer embert megvizsgálva egy új megállapításra jutottam. A bipoláris és a monopoláris jelenségekre vonatkozó matematikai törvényszerűségek analógiásan felismerhetőek az ember fizikai és hullámtermészetű testeinek a szabályaiban. Fizikai testünkre a bipolaritás szabályai érvényesek, a hullámtermészetű testeinkre (energia, érzelem, gondolat, kapcsolat, lélek, szellem) a monopolaritás szabályai érvényesek.
 
Fizikai szinten az ellentétek vonzzák egymást. Lásd a mágnes jellemző viselkedését, ahol az ellenkező pólusok tapadnak össze. Egészen más a helyzet lélek- és szellemszinten, ahol a hasonló mező erősíti a hasonlót. Vagyis a rezonáló energiamezők vonzzák egymást, miképpen a hasonló gondolkodású emberek is.
 
A fény is, az ember is kettős természetű: egyidőben anyag és hullám.
           
Amikor a fotonok kiszabadultak az ősrobbanás után, elkezdtek átlátszóvá válni. A fotonok egyenes pályákon kezdtek közlekedni, és ezt a tulajdonságukat máig megtartották. A Doppler-hatás miatt ezek a fotonok energiát veszítettek. Jelenlegi energiaszintjüket – és így hullámhosszukat is - ki lehet számítani. A csillagok, galaxisok és galaxis halmazok feltehetően az ősrobbanáskor a világegyetemben bekövetkezett energiaegyenetlenségek következtében jöttek létre.
Ennek köszönhető a kémiai elemek viszonylagos bősége. A tér nem csak tágul, gyorsul is, és valami kifelé nyomja. A kvantumfizika szerint ez az űrvákuum.
 
Ez a vákuum tele van energiával. Olyan, mint egy összenyomott rugó, ami tele van energiával, és ki akar tágulni. A kvantumok birodalmában a kérdésekre adott válaszok nem pontos számok, hanem valószínűség eloszlások. A kvantumelmélet vezetett a korábban nem ismert anyagrészecskék felfedezéséhez. A XX. század elején csak protont, neutront, elektront ismertek. Utána fedezték fel az új radioaktív bomlást, amelynek során a neutron, egy elektront és egy protont bocsát ki. Wolfgang Pauli 1930-as feltételezése szerint a reakció során, egy addig ismeretlen részecskének is fel kell szabadulnia. Egy évvel később Enrico Fermi a kilőtt részecskét neutrínónak (kis neutronnak) nevezte el. Úgy gondolta, ez a részecske felelős a radioaktív bomlás után, a hiányzó energiáért. Frederick Reines Nobel-díjas amerikai fizikus és Clyde Lorrain Cowan az Egyesült Államok légierejének kapitánya 1956-ban fedezte fel, hogy a Savannah folyó melletti nukleáris reaktor neutrínókat bocsát ki. 1995-ben posztumusz Nobel-díjat kapott felfedezéséért. A neutrínót töltés és tömeg nélküli részecskének vélték az 1998-as évig. Addig nem mért senki neutrínó tömeget.
 
Kovács – Magyar András – San Francisco – Golden Gate
 Kovács-Magyar András
 
A nukleáris reakciók
 
Nukleáris reakcióból származik a csillagok energiája is. Amikor felrobbannak a csillagok, fantasztikus energia mennyiségeket szabadítanak fel és neutrínókat bocsájtanak ki, melyek a földön is áthatolnak. 1965-ben fedezték fel a földönkívüli forrásból származó neutrínókat. Fred Reines vezetésével (dél-afrikai aranybányában) más tulajdonságú neutrínót találtak, amelynek a müon-neutrínó nevet adták.
 
Ilyen tulajdonságuakat a Brookhaven Nemzeti Laboratórium nukleáris reakcióinak melléktermékeként is észleltek. A Stanfordi Lineáris Gyorsító Központban pedig felfedezték a tau részecskét. Ez egy harmadik típusú neutrínó volt. A neutrínók egyik elképesztő tulajdonsága, hogy képesek alakjukat megváltoztatni. Ezt a jelenséget neutrínó oszcillációnak nevezik. Így egy elektron-neutrínó müon - neutrínóvá, vagy tau - neutrínóvá változhat.
 
1987-ben a föld déli féltekéjéről megfigyelhető volt egy szupernóva robbanás a Nagy Magellán felhőben, s itt szintén találtak neutrínókat. A neutrínóknak tehát át kellett hatolniuk a Földön ahhoz, hogy az érzékelőkbe jussanak. 1998-ban kijelentették, a neutrínóknak mégis van tömege. Ez megváltoztatta az anyagról és a világegyetem sűrűségéről, keletkezéséről alkotott addigi véleményt. Már említettem, az elektron típusú neutrínó müon vagy tauon típusúvá válik. A kvantumelmélet szerint csak olyan részecske képes erre, amelynek tömege van. Igaz még nem tudták megmérni, de így megtalálták a világegyetemből hiányzó tömeg egy részét. Mi is ez a hiányzó tömeg? A galaxis halmazok között nagy üres űrbuborékok vannak. Margaret Geller által összeállított északi félteke égboltja 6000 galaxist tüntet fel térképén, melynek kiterjedése 650 millió fényév. Elkezdték vizsgálni a galaxisokat összetartó erőket, s közben egy rejtélybe ütköztek. Kevesebbnek bizonyult a látható anyag, mint amennyi a számítások szerint ahhoz kellene, hogy a galaxist a gravitáció egyben tartsa.
 
Ebből csak arra tudtak következtetni, hogy a galaxisok át vannak itatva valamilyen láthatatlan anyaggal, amely a galaxisok tömegének tekintélyes részét, azaz 90 %-át teszi ki. Ezt a titokzatos, láthatatlan, de mégis jelen lévő anyagot „sötét anyagnak” nevezték el. Egyelőre ez az anyag mélységében ismeretlen a tudomány számára. Nem barionikus – tehát nem atomokból és szubatomi részecskékből áll - hanem valami eddig soha nem látott dologból. Ez a csillagászat talán egyik legnagyobb rejtélye. Az anyag tulajdonságaiban rejlik a kozmológia kulcsa. A láthatatlan energiákban és az információs mezőkben.
 
Ha a világegyetem tömege kisebb a kritikusnál, akkor a tágulásnak semmi sem szab határt. Ha nagyobb, a világegyetem összeomolhat a gravitációnak köszönhetően. Bekövetkezhet a ”nagy reccs”. Einstein szerint van egy ismeretlen erő, amely a gravitáció ellen dolgozik.
 
 
A furcsa energia, a vákuum
 
Egy lapos világegyetem vagy lassulva-, vagy gyorsulva tágul. De mi van akkor, ha van még a világegyetemben valami, ami hatással van a tágulásra. Ez a valami láthatatlan, furcsa energia az űrben, amit nem érzünk, nem észlelünk, mégis hatással van a téridő szövetére. A világegyetem sorsa szinte kizárólag ettől a furcsa energiától függ.
 
1998-ban Saul Perlmutter a Szupernova Kozmológia Projektjében a szupernóvákról számol be. Többévi megfigyelés után világossá vált előttük, hogy valamilyen, a tudomány által soha nem tapasztalt nagyságú erő van jelen a világegyetemben. Fantasztikus dolgot bizonyítottak: nincs elég tömeg a világegyetemben ahhoz, hogy bármely tömeg alapú elmélet igaz legyen. Egy láthatatlan erő egyre gyorsabban taszít szét egymástól mindent. A világegyetem sűrűsége csak 20%-a annak a sűrűségnek, amely megállítaná a tágulás ütemét.
 
William Press szerint a „furcsa energia”, úgy fogható fel, mintha a természet egy ötödik erőt is csatasorba állított volna, de ezt az erőt még senki nem tapasztalta. Valamilyen negatív nyomás van a vákuumban, ami idegen a tudomány számára. Ez a „furcsa energia” a világegyetemben egy olyan titokzatos természeti erő, ami folyamatosan tágítja a teret.
 
Paul Steinhard, a Princeton- és a Harvard Egyetem professzora, az egyik alternatív modell atyja: kvintesszenciának nevezte el a „furcsa energiát”, Arisztotelész ötödik természeti eleme után. A fizikusok által ismert első négy erő: a gravitáció, elektromágnesesség, illetve az erős természetű és a gyenge nukleáris erők. A kvintesszencia, amelyet még soha senki nem tapasztalt, így válik az ötödik erővé. A kozmológusokat mostanság nagyon foglalkoztatja ez a rejtély.

A világegyetemben egy negatív nyomás működik, ez képletesen: P kisebb, mint 1. Nem tudják, hogy görbület, kvintesszencia vagy bármi más, de hatással van a fizikai jelenségekre.

A kvazárok – a kvázi csillagszerű objektumok - rengeteg rádióenergiát bocsátanak ki, amelyet a csillagászok észlelnek. Egy elektron különbözik egy kvarktól. A részecskefizikusok szerint mivel egy elektron különbözik egy kvarktól
, keletkezésükkor egy szimmetria törik meg. A tudósok egy olyan problémával szembesültek, amelyben a sűrűség értéke valamilyen módon negatív lett. 1995-ben új elmélet született a szuperhúr elmélet. A téridő négy dimenziója helyett tizeneggyel dolgozik abban az értelemben, hogy a világegyetemet modellező szuperhúr elmélet egyenletei tizenegy dimenziót használnak. A négydimenziós geometria viselkedése: deviáns, vagyis a szokásostól eltérő.

Einstein mondása jut eszembe: „Közelítünk Istenhez”. A fizikusok álma, egy olyan egyesített térelmélet, amely leírja az összes természeti erőt, melyeket ma csak úgy fogunk fel, mint magasabb geometriai és topológiai absztrakciók. Ma a világegyetemünk képét a matematikusok kidolgozzák, a fizikusok alkalmazzák, a csillagászok megerősítik, majd a kézenfekvő adataikkal alátámasztják és végül a kozmológusok megrajzolják.

Ha minden egyes tudományág támogatná a többi fejlődését, talán könnyebben megérthetnénk a természeti törvényeket. A természet csodálatos rejtélyét, Isten egyenletét: a mátrixot.



 
Kovács-Magyar András irodájának elérhetősége:

Matrix Drops Kft.

H-1143 Budapest (XIV. kerület)
Tábornok u. 11/A. I. emelet
 
Tájékoztatást kaphat telefonon:
+36-1-251-4983
+36-1-222-3186
 
e-mail: info@matrixdrops.com