Érdekességek

Az igazi művész Isten kinyújtott karja - szája

993Megtekintés

A_szent terek és idők központi szerepet töltenek be a művészetekben is. 

Az igazi művész Isten kinyújtott karja, szája.

Ilyen volt Niccolo Paganini, a hegedű istene, akit ostobaságból, tudatlanságból az ördög hegedűsének bélyegeztek. Pedig mily nagyszerű elismeréssel illették azok, akik felismerték szellemi nagyságát.

 

Niccolo Paganini

Niccolo Paganini (1782-1840) itáliai zeneszerző,

a 19. század legjelentősebb hegedűvirtuóza

 

Életrajzírója, Werner Fuld: Az elátkozott Paganini című könyvében csokorba szedi azokat a méltatásokat, amiket a nagy művészről írtak. (Európa könyvkiadó - 2004.)

 

,,Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek."

(Lukács 11.9-10)

"Kétségkívül a világ első és legnagyobb hegedűse."

"Paganini csoda. Legyen bár ördög vagy angyal, egy biztos, zenei zseni."

"Itt jelen van egy már-már természetfölötti szellem."

"Játéka nem sejtett érzelmi kitöréseket váltott ki. Megszabadította az embereket felgyülemlett érzelmeiktől és sírógörccsel tisztította meg a lelkeket."

"Az élet megállt, amikor játszott. Megszűnt a tér és az idő, amikor a hallgatóság visszafojtott lélegzettel figyelt, és ő megváltotta őket a hétköznapoktól."

 

Ötéves volt, amikor édesanyjának - aki magyar szellem - álmában megjelent az Isten és azt sugallta: tanítassa fiát, aki a világ legnagyobb hegedűművésze lesz. Tanárait pár hónap alatt túlszárnyalta. Csodálattal adóztak abszolút hallásának és tehetségének, amivel bármilyen nehéz feladatot azonnal meg tudott oldani.

 

Hangversenyein kizárólag saját műveit játszotta, mindvégig becsukott szemmel. Hegedűjéből olyan éteri hangokat varázsolt elő, amilyeneket korábban még senki sem hallott. A közönség áhítattal és lélegzetvisszafojtva hallgatta. Felfoghatatlannak tűnt, amit hallottak, mert korábban ilyen hangsorok nem léteztek. Többen megkérdőjelezték, hogy efféle hangok magyarázhatók-e még egyáltalán az emberi tehetséggel. Európai koncert-körútján az őt megelőző hírek alapján a szó szoros értelmében azt hitték: Paganini a sátán fattya. A hangversenyein mindenki úgy vélte, egy kísértet áll előttük, akit a bensőjében lakozó démonok hajtanak.

 

Az egyház sugallataira a szenzációhajhász sajtó aggatta rá az "ördög hegedűse" címet. Magyarázatul annyit mondtak, bizonyára el kellett adnia lelkét az ördögnek, sőt inkább a sátánnak ahhoz, hogy ilyen emberfeletti képességekre tegyen szert. Mai ésszel szinte felfoghatatlan az a szomorú tény, miszerint a római katolikus egyház emberinek eszébe sem jutott: a nagy Paganini tehetségét nem a sátántól, hanem az Istentől kapta.

 

Elkeseredésében vetette papírra 1829-ben: "Sosem teszek rosszat, senki ellen sem. De aki nem ismer, úgy ír rólam, mint egy bűnözőről." 58 évesen halt meg, de földi kalandjai, halálával nem értek véget. A nizzai püspök nem járult hozzá testének szentelt földbe való temetéséhez, mondván: a néhai úgy hunyt el, hogy nem bánta meg bűneit, bűnös, istentelen volt, és szövetségben állt a sátánnal. Nem keresztényi magatartásával eljátszotta azt a kegyelmet, hogy szentelt földben temessék el.

 

A hegedű istene – Velence, Dózse palota freskója

A hegedű istene - Velence, a Dózse palota freskója

 

Mi több, a halálát követő 36 évben, Paganini konzervált testét különböző helyeken és különböző körülmények között tárolták. 1876-ban fia még egyszer megkérdezte a római pápát, végre ennyi év elteltével eltemettethetné-e jóváhagyásukkal az édesapját. Meglepő választ kapott. A pápa engedélyezi a temetést, de csak abban az esetben, ha bizonyítható, hogy az elhunyt tényleg megbánta földi bűneit. Ebben a konkrét esetben ez úgy valósulhatna meg, ha Paganini összes honoráriuma – melyet bizonyítottan a sátán segítségével szerzett - visszakerülne a római katolikus egyházhoz. Fia engedett a zsarolásnak és hatalmas összeget fizetett be az egyház kincstárába. Ezek után Paganinit katolikus szertartás szerint el lehetett temetni. (De csak éjszaka és minden pompa nélkül.)

 

Liszt Ferenc

Liszt Ferenc (1811-1886) minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze

 

Vajon ezt követően miként fogadják egyesek azokat a szavakat, amelyeket Liszt Ferenc írt róla 1840-ben: "Az a művész, aki el meri vállalni Paganini örökségét, csak egyetlen feladatot tűzhet maga elé: A művészetet ne saját céljának fogja fel, hanem tekintse azt szent hatalomnak." (Kiemelés tőlem: KMA.)

 

Joshua Bell - a Jóisten hegedűse

Joshua Bell - a Jóisten hegedűse

 

A művészek égi dolgokat igyekeznek földi módon megszólaltatni, miként ezek a csodás helyek az oda érkezőknek hasonló élményt sugároznak, adnak át. Láthattuk, más dimenziót érzünk, mind lelki, mind szellemi értelemben. Sokszor a talányos helyek is felcsigázzák az érdeklődésünket, ugyanakkor nagy tiszteletet ébresztenek bennünk. Sokan kalandos utakon keresik fel ezeket a helyeket. Az ilyen épületek és helyek titkait nem fejthetik meg a tudósok sem. Ők pusztán két dologra figyelnek: mi ismert, és mi az, ami még nem. Az ismeretlent logikával, matematikával modellezve igyekeznek kiszámolni, megfejteni. A tudósok többsége nem akarja tudomásul venni, hogy az ismeretlenen túl mindig létezik olyan, ami csak a csodák által lesz megismerhető. Úgy vélik, amit ismernek, azt birtokolják is. Úgy érzik, ami nem kézzel fogható, ami nem bizonyítható, amit nem ismernek, az nem az övék, s emiatt idegen.

 

JOSHUA BELL TÁRSASÁGÁBAN

Joshua Bell társaságunkat élvezi

 

Széleskörű vallási, asztronómiai, építészeti és történelmi ismeretekkel sem találják a választ a szentségekre. Nagy kihívás ez a XXI. századi csúcstechnikába és tudományos módszerekbe vetett hitű emberek számára. Mindezek a titkok, rejtélyes helyek és jelenségek megingatják az őseink primitívnek mondott kultúrájáról kialakított véleményüket.

 

Szent berkekben járva megtapasztalhatjuk Isten csodálatos világának életre hívását. Az ilyen helyek működésekor földi létezésünk misztikus csodáját élhetjük meg. Csak a misztikus ember képes hidat építeni az égiek és földiek között, s ennek eredményeképpen valóságos istenélménnyel ajándékozza meg a környezetét.